A 44 éves Kambale története. Angolából érkezett, jelenleg Magyarországon él.

“Ennek már tizenkét éve, és még mindig nem találtam meg a helyem.”

A 44 éves Kambale a szomszédos Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült az Angolában dúló polgárháború idején. A háború után nem tudott visszatérni országába, mivel a hatóságok nem ismerték el őt angolai állampolgárnak. Jelenleg nem lehet hazájába visszatoloncolni, mivel az angolai nagykövetség nem engedélyezi hazatérését. Hat hónapot őrizetben töltött.

Évek bizonytalanságban
Amikor a rendőrség elkapott, nem voltam egyedül, többen voltunk. Régen volt, 2001. áprilisában. Nem volt semmi a kezemben. Kértem menedékjogot, azt a státuszt. De nem sikerült.

Az élet a fogdán borzalmas volt. Ugyanolyan volt, mint börtönben, tudod? És a börtönben, az nem jó. Nem csak Magyarországon, bármelyik ország börtönében. A börtön az börtön. Konfliktusok. A probléma az a nyelv, tudod? 2001-ben én nem beszéltem magyarul. A rendőrök provokáltak minket esténként.

Amikor kiszabadultam, visszakerültem a menekülttáborba. És ott voltak bevándorlásiak, akik csináltak interjút velem. Az interjú után azt mondták nekem, hogy kapok majd egy “befogadottat” [befogadott státusz] két évre. Így aztán kerestem munkát és tudtam dolgozni. Én dolgoztam sokat az alatt a tizenkét év alatt, amióta Magyarországon vagyok, közel nyolc évet dolgoztam. Budapestre költöztem egyedül, kerestem munkát és albérletet. És valami új kezdődött akkor. Elkezdtem dolgozni, fizettem az albérletet.

Aztán visszamentem a városba, ahol a tábor volt, ez régen, régen volt. Amikor ott voltam, a barátnőmnél laktam. Ő magyar volt. Miután szakított velem, már nem tudtam visszamenni egyetlen táborba sem, az egyetlen hely, ahová mehettem, az ez a hely [közösségi szállás a hazájukba ki nem utasítható külföldiek számára]. Idehoztak engem. Ennyi. 

Ha valaki nem kiutasítható
Nézd, én nem mondom, hogy vissza akarok menni. A bevándorlási hivatal akarja, hogy visszamenjek. És itt Magyarországon van nagykövetségünk. Megpróbáltam kapcsolatba lépni velük, de nem ment. Mi mást tehetek akkor? Visszamehetek a konzulhoz minden nap és megkérhetem őket, tegyenek valamit. De ha azt mondják, nem tudok visszatérni, akkor nem tudok. Nem vagyok kongói. Én angolai vagyok.

Tizenkét éve Magyarországon, még mindig kilátások nélkül
Én nem terveztem, hogy itt maradok Magyarországon, azt gondoltam, elmegyek Németországba vagy valahova máshova Európában. De nem sikerült. Most ennek már 12 éve, és még mindig nem találtam meg a helyem. Érted? És nincs itt semmim. Nekem nincs gyerekem, nincs otthonom. Nincs pénzem, és ez rossz. Tizenkét év. Másoknak van háza, munkahelye és családja.

És itt Magyarországon csomó munkát tudsz találni, csomót. Az egyetlen probléma az, hogy kell legyen személyigazolványod, bejegyzett lakhelyed, társadalombiztosítási kártyád, egy másik kártya adózásra, és szükséged van az összes ilyenre, hogy tudj dolgozni.

Csak alszol és eszel itt [a szálláson], tudod. Na jó, az étel nagyon fontos. De az is jó, ha tudsz dolgozni. Én csak itt benn ülök állandóan. Sétálok, alszok, internetezek, és ennyi. És ez nem jó.

Tizenkét év. Tudod, milyen ez? Tizenkét év. Nem tizenkét hónap. Nem tizenkét nap. Tizenkét év! Ez nem vicc, ez tizenkét év. Ha egy gyermek születne, egy nap, egy év is sok idő lenne, nem igaz? Ah, tizenkét év. És ez nem a fiam, nem a lányom, nem gyerek, érted? Érted? Ennyi.

Tizenkét év Magyarországon
Továbbra is dokumentumok nélkül, adminisztratív okok miatt nem küldhető vissza hazájába