A 35 éves Michael története. Nigériából érkezett, jelenleg Magyarországon él

“Ez a helyzet pokoli. Mennék vissza, mert jobb lenne hazamenni.”

A 35 éves Michael Nigériából menekült vallási okokból. Nem kiutasítható, mert a kormány nem tudja azonosítani őt dokumentumok nélkül, és a nigériai hatóságok nem engedik neki, hogy hazájába visszatérjen. Tizenegy hónapot töltött őrizetben.

 Három év béke

“Azt hiszem, nem ez a hely volt a célom, de valahogy itt ragadtam a barátnőmnél, két gyerekünk van.

Amikor Budapesten éltem, befogadottam volt [egyfajta ideiglenes tartózkodási engedély Magyarországon] két évig, így dolgoztam. Először egy évre kaptam, aztán meghosszabbították, de aztán nem adtak több vízumot, ekkor kezdődtek a problémák, tudod. Menedékjogot kértem, de őrizetbe vettek egy időre.

Miután kiszabadultam átszállítottak egy befogadóállomásra. A helyzet ebben a táborban rettenetes volt, annyi bogár volt, hogy ilyet még nem láttál. Csíptek, nem tudtál aludni. Vér, vér, vér. A tábor túl rossz volt, el kellett szöknöm arról a helyről. Tudod, szerettem volna a barátnőmmel élni Budapesten. Szóval elhagytam a tábort, és nem tértem vissza. A rendőrség elkezdett keresni engem. Odajöttek, ahol a barátnőmmel éltem, és elvittek a Bevándorlási Hivatalba. Onnan egy fogdába vittek. Ez volt az oka annak, hogy oda vittek. ”

Hat hónap a pokolban

“Nos, az előző fogda olyan volt, mint egy otthon, bár nem volt szabad kimennünk. De itt ebben, ez volt a legrosszabb élmény egész életemben. Tudod, olyan volt, mint a pokol. Még afrikai országokban sem bánnak így az emberrel. A rendőrökben és a biztonsági őrökben nincs emberi együttérzés. Azt mondták mindig, hogy meg kell verni a rabokat egy kicsit, hogy viselkedjenek. Ez borzalmas helyzet volt ott.

Ezt a kevés kis szappant kaptuk egy-két hónapra. Ez semmi se volt. Néha bementél a fürdőszobába fürdeni és elzárták a meleg vizet. Kis hely volt és talán húsz perc az összes embernek, két vagy három csappal, tudod. Képzeld csak el milyen volt ott! Olyan, mint a pokol, hidd el! Remélem, be tudják zárni ezt az őrzött szállást, remélem, mert az emberek ott valóban szenvednek.

A szabadulásom után Budapesten éltem öt vagy hat hónapig. Nem sok mindent csináltam különben, mert nem volt munkavállalási engedélyem. Segítettem néhány barátnak, vagy valami alkalmi munkát végeztem. Nem kaptam munkát, de nagyon sokat kellett fizetni az albérletért. Ez csak stressz volt. Lehet, volt egy kis munka, tudod, de ez nem volt elég, hogy fenntartsam magam Budapesten. Szóval úgy döntöttem, hogy ide jövök, és itt élek [közösségi szállás].”

Nem kiutasíthatónak lenni, bizonytalanságban élni

“Én nem vagyok lusta ember, tudod, én mindig is szerettem csinálni dolgokat. Sajnos itt nincs lehetőségem, hogy bármit is csináljak. Korábban tanultam az ECDL Európai Számítógép-használói Engedélyért Budapesten. De ezeknek az embereknek olyan törvényeket kell előírniuk, amik tiltják, hogy este 10 óra után térj vissza a szállásra. Úgy érzem, én próbálok felállni, segíteni magamon, de törvényeket rendelnek el ellene. Tudod, megpróbálsz tenni valamit, de mindig van valami, ami lehúz.

Ez a helyzet pokoli. Ez a helyzet pokoli. Mennék vissza, mert jobb lenne hazamenni. De nem tehetem.”

 

Tizenkét éve Magyarországon
Továbbra is dokumentumok nélkül, adminisztratív okok miatt hazájába vissza nem küldhető